Az idén lesz 31 éve, hogy Pier Paolo Pasolinit, az olasz kultúra szellemóriását megölték. A gyilkosság Halottak napja éjszakáján történt, a Róma melletti Ostián. Dokumentum-hangjátékunk a bírósági peranyagokból, a csendőrség és a rendőrség nyomozati anyagaiból, valamint a sajtó által - Oriana Fallaci vezetésével - tartott ellennyomozás dokumentumaiból rekonstruálja a máig titokzatos és rendkívüli kegyetlenséggel végrehajtott kivégzést. Archív hanganyagok segítségével hallhatjuk a Radio 24 riporterének tudósítását a bűntény helyszínéről, az olasz híradó bejelentését a feltételezett gyilkos elfogásáról, Bertolucci megrendült nyilatkozatát a ravatal mellől és a Pasolinivel készült utolsó riportok egyikét. Pasolini művészetében különösen fontos szerepet töltött be az emberi áldozat, az áldozati rítusok megértése és megmutatása. Utolsó alkotói periódusában úgy látta, hogy az egyre romló és elembertelenedő világ egyre több áldozatot fog követelni. Verseiben megénekelt saját halála is ezt az áldozati látomást teljesítette be.
 

Szereplők:

Pier Paolo Pasolini- Kulka János
Giuseppe Pelosi, Pasolini gyilkosa- Kaszás Gergő
Duilio Pallottelli, újságíró- Végvári Tamás
Gian Carlo Mazzini, újságíró- Mertz Tibor
Oriana Fallaci, újságíró- Básti Juli
Mauro Volterra, újságíró- Bán János
Fiú- Markovics Zoltán Kristóf
Bíró- Fenyő Ervin
Riporter (narrátor, tolmács, hírolvasó- a média hangja) -Kamarás Iván
Bemondó- Korbuly Péter

A harmincegy évvel ezelőtt elkövetett brutális gyilkosságot számtalan feltételezés, összeesküvés-elmélet, tévhit övezi. Egyesek jelekbe kódolt próféciaként, mások iszonytató végső alkotásként tekintenek Pasolini halálára.

Félretettem minden külső nézőpontot, prekoncepciót és következtetést.
A szövegkönyvet a bírósági peranyagból, a rendőrség és a csendőrség dokumentumaiból, Giuseppe Pelosi vallomásaiból, az Européo lap által tartott ellennyomozás adataiból, Pasolini verseiből, prózai szövegeiből és publikációiból írtam.
Archív hanganyagokat is sikerült felkutatni. Így hallható lesz például a Radio24 megdöbbentő helyszíni riportja a véráztatta ostiai helyszínről, a Telegiornale - a magyar Híradó olasz megfelelője - bejelentése Pasolini haláláról és Pelosi elfogásáról, a RAI egyik utolsó interjúja Pasolinivel, és egy felbecsülhetetlen értékű és szépségű rádiós felvétel - mai szakmai zsargonnal élve: "feature" -, amiben Pasolini maga olvassa fel Medtitazione orale című írását, amihez Ennio Morricone írt zenét.

A bírósági és sajtóanyagokat Tölösi Krisztina, az archív hangfelvételeket Szkárosi Endre, Pasolini szövegeit és verseit Parcz Ferenc és Dobai Péter fordította.

Kovács Gabriella interjúiban Jancsó Miklós, Gaál István és Giorgo Pressburger beszél a Pasolinivel kapcsolatos személyes emlékeiről és a korabeli római és budapesti eseményekről, valamint a gyilkosság legújabb fejleményeiről.

Pasolini élete és művészete egyetlen koherens egység. Kezdetben két végpont között hányódva próbálta megfejteni, megérteni, majd megmutatni és megértetni a világ - és benne az ember - működését. E két pontot a szeplőtlen és a bűnös, a szakrális és a profán, a szenvedés és a megváltás fogalmakkal írhatnánk le. Miközben hihetetlen intenzitással ontotta e tárgyban született műveit (versek, regények, publicisztikák, filmek, színdarabok, festmények), egyre inkább érezte, hogy az általa analizált rendszer végtelen számú kérdést generál, de választ nem ad.
A megoldást szinte csak élete utolsó pillanataiban ismerte fel. A két végpontot kiegészítette egy harmadikkal és az így kapott háromszög lett az a zárt és stabil egység, melyet mindvégig keresett. Az áldozat lett rendszerének harmadik csúcsa és minden kérdés válasza. Minden lényegi történés lezáró és elindító aktusa - maga az áldozat megvalósulása. Enélkül nincs kezdet és nincs vég.
Élete az általa megtalált harmadik elemmel zárult be: maga is áldozattá vált.

A dokumentum-hangjáték kísérletet tesz a fentebbi háromszög méltó ábrázolására, arra a processzusra, ami nem más mint Pasolini saját rendszerének könyörtelen működése, azaz az áldozati rítusok elkerülhetetlen kegyetlen, véres valósága.

Talán már nincs is több időnk, mint egy holnapi nap.

Ezúton szeretném megköszönni Angela Molteni, Csantavéri Júlia, Pintér Judit, Szemán Béla és Zubornyák Zoltán önzetlen segítségét.